Vajon a női megérzés mennyire jelez pontosan?

Ez a kérdés jár a fejemben egy céges dologgal kapcsolatban. Nagyon szívesen belemennék a részletezésbe, de nem nagyon merek (mert ugye egyszer már rátaláltak kollégák a blogomra). Viszont maga az érzés része azért foglalkoztat. Eleve az, hogy valakivel szemben a kezdetek óta rossz érzéseim vannak, hogy azt érzem, "Kata vigyázz vele", mert nem őszinte, és később be is bizonyosodik, de mire más észre veszi már borzalmas pusztításokat végzett a cégnél, és mindezt úgy, hogy a mi "emberközpontú" cégünk emberei totálisan hidegen hagyják és legszívesebben szerintem elkezdené kiirtani a népet. Ami a legrosszabb, hogy szerintem bőven elég egy ilyen ember, és hosszútávon pontosan meg tudja honosítani a félelmet és ezáltal el tudja venni a lelkesedést, és szerintem még az összetartást is szét tudja cseszni (ami pl egy SOS munkánál nagyon fontos tud lenni, hogy emberi dolgokat ne említsek). Szóval lényegében az érdekelne, hogy miért érzem ezt, illetve miért éreztem már a második mondatváltásnál? Valahogy olyan, mikor beszélek vele, valahogy bezárom az energiáimat és a beszélgetéseink gyorsan el is halnak, mert valahogy érződik, hogy egyikünk sem akar beszélni a másikkal. Ösztönösen nem akarok támadási felületet hagyni neki. Viszont az egy jó visszaigazolás nekem, hogy még amikor mások pozitívan álltak hozzá, és bedőltek a mézmáznak, én már akkor kiszúrtam, h nem oké. Vajon mi lesz a vége? Elég kevés esélyt látok rá, hogy megváltozzon... hiszen az ember alaptulajdonságai, hogy jóindulatú/rosszindulatú, nem válatozik. Szerintem. De persze tévedhetek.