2016. április 19., kedd

Egészségmánia

Szeretem pszichológusom! Most készült egy film vele (a baloldali a filmben), dokumentum film jellegű, és igazából arra jöttem rá, hogy ő egy 100%-ig önazonos ember. Ugyanazt kaptam, mint amit a terápiákon.
Egyébként kicsit nehezebb napjaim voltak az elmúlt héten. Magammal küzdöttem. Nem tudom mit kellene kezdenem ezzel a dologgal magamban, de ha nem kapok rendszeresen pozitív visszacsatolást, akkor minden téren elmegy az önbizalmam, és olyankor küszködök magammal. Ilyenkor folyamatosan keresem az objektivitást, de a belső érzés ott motoszkál. És előjön az üresség és a magány érzése is. Már nyitottnak érzem magam, csak azt látom, hogy nagyon szar a mai fiatalok összetétele itt Budapesten. Ettől a látszatvilágtól meg hányingerem van. Én sose néztem a külsőt, inkább a belső értékeket, de egyelőre elkeserít mennyire nem találom a helyem... azt érzem csodabogár vagyok, pedig a pszichológusom mindig mondja, hogy mennyire jó a humorom (ha belelendülök), meg a belső értékeim is tök rendben vannak, de úgy látszik ezek ebben a században nem a megfelelő értékmérő tulajdonságok.

Felfedeztem egy új kiegészítő edzés formát (a fefkvőtámaszozás mellé). Plankingnek hívják. Nagyon egyszerű, a képen látható pózt kell kitartani minél tovább. Amúgy meglepően nehéz, én most az egy percre gyúrok. Állítólag majdnem az összes izmot feszíti. Az én célom elsősorban a felső testem izmai, főleg a kar volna, mert lábon szerintem most elég jó vagyok. Egyébként a héten már megkezdtem az első háromszori futás edzésem, terveim szerint hó végére olyan 73 km kellene meglennie.


Illetve új hobbi van kialakulóban, vagyis nem is hobbi, inkább mánia. Azt figyeltem meg, hogy elkezdtem teljesen ösztönösen minden otthon használt kozmetikai termékem összetevőit vizsgálgatni, olvasgatni utána. Ugye most volt egy nagyon pozitív tapasztalatom a Manna szappannal, lehet ez is hozzájátszott. De már az egyéb háztartási termékeimnél is az egészséget keresem, és a lehető legkevesebb kemikáliát.
Az étkezésemmel továbbra sem vagyok elégedett. Próbálkozom a diétával már hetek óta, de nem tudom annyira kitartóan tartani mint két éve, heti 2-3-szor becsúszik valami, ami nagyon nincsen benne. Ez van. Az vigasztal azonban, hogy most nem vagyok olyan dagadt, inkább azt mondanám, hogy a határvonalon csúszkálok, az lenne az igazi, ha így maradna (de úgysem fog).

Nincsenek megjegyzések: